A nyolcvanas évek végén történt Kaposváron. A rendszerváltás előtt minden évben megrendezték a mostani mén- és kanca verseny elődjét. Ez akkoriban Ménesek versenye néven futott. Minden számottevő ménes részt vett rajta, és vinniük kellett egy három éves kancacsikót is, mert ennek a bírálata részét képezte a végső megítélésnek . Nézték a mozgását, a formáját felépítését, viselkedését karakterét. Ennek céljából fel kellett venni körbe mind a négy lábát, mutatván, mennyire kezelhető a csikó. Itt kezdődött a baj. Akkoriban már elpártoltam Mezőszilasról , Sáripusztára, de a barátság megmaradt, a szilasi lovasokkal.  A kancabírálat előtt mintegy két órával kétségbeesetten jöttek a szilasiak, segítségre volt szükségük, mert a kancacsikójuknak nemhogy a lábát nem lehetett felvenni, de pár óra kísérletezés után, már be sem lehetett menni hozzá. Természetesen a korábbi évek köteleztek, hogy segítsek, így néhány perc múltán, én voltam a következő , akinek a feje mellett elsuhant a szilasi kanca két hátsó lába.
Büszkeségemet félretéve kellett " kisietnem" az állásból, bár meg kell jegyeznem ez egyáltalán nem volt káros az egészségemre. Nagy nehezen meglasszóztuk egy futószárral, kivezettük a placcra, és kezdődhetett az idomítás. Vannak jó módszerek, én a csiklandós, rúgós lónak ráteszek egy futószárat a lábára, felhúzom és megtartom a földtől úgy harminc centire. Ha rúg a ló, csak tartom, hagyom hagy rúgjon, néhány perc múltán megunja és abbahagyja. Ekkor már általában fel lehet venni a lábát. Nem úgy ennek a kancának. Ez csak rúgott, rúgott , és rúgott, egyre agresszívebben. A szilasi arcokon ekkor már kezdtek mutatkozni az aggodalom jelei, tudniillik még nem sorsolták ki maguk között, hogy ki vezesse elő a kancát, ki ontsa vérét a ménesért. Az idő vészesen fogyott, senkinek nem akadt ötlete, miképpen lehetne megfékezni a tomboló jószágot. Ekkor jutott eszembe, amit valahol hallottam de még soha nem próbáltam, nevezetesen a ló lábán levő futószárat belefűzni a zablába, s ha rúg, gyakorlatilag saját magának okoz fájdalmat vele. Akitől hallottam, állította, hogy másodszor már meg sem próbálja. Nosza, rajta, nincs vesztenivaló időnk, a ló meg ennél rosszabb már úgysem lehet, próbáljuk ki. Belefűztük, belerúgott, s amikor ismét felhúztam a lábát, a szeme ugyan vérben forgott, de meg sem mert mozdulni. Hej, jókedvre kerekedtek a szilasiak egymás után próbálták felvenni körbe mind a négy lábát, a kanca meg csak állt mint a birka. A futószárat azért rajtahagytuk, biztos ami biztos.
Ezt látta meg az "okostojás", illetve csak annyit láthatott, hogy futószár segítségével próbálkozunk felvenni "egy" ló lábát, ami egyébként áll, mint egy birka. Ekkora szakszerűtlenségen rettentően felháborodott, és mindenkit félre zavarván, levetette a ló lábáról a futószárat, majd miután mindenkit odaparancsolt , szakszerűen megmutatta, hogyan kell a szakkönyvek szerint lólábat felvenni anélkül, hogy fájdalmat okoznánk az állatnak. A kanca természetesen rendkívül közreműködő volt, mi pedig ott álltunk megszégyenülve. No de sebaj, lényeg, hogy nem rúg a ló, gyorsan hozzátok a felszerelést, lóápolás, patakaparás, sörény és farok fésülés. Mivel nem sok idő volt, én is ott maradtam segíteni, hogy időben elkészüljenek. Négyen - öten serénykedtünk a ló körül, amikor kezdett magához térni, az első sokkból. Először csak húzogatta a lábát, aztán már nem tartott neki hosszú ideig felismerni, a futószár hiányát, ebből következően ismét elkezdett rugdosni. Először csak szerényen, majd egyre durvábban. Úgy gondoltam, nem kéne megvárni amíg ismét fölénybe kerül, ezért visszatettem rá a futószárat. Azonban még mielőtt felvehettem volna a lábát, ott termett mellettem az "okostojás", szája szögletében Clint Eastwood mosolyával, s lekicsinylően annyit mondott.
- Egyszer már megmutattam, nem ?! Sóhajtott, majd folytatta.
- Na, még egyszer megmutatom, de meg ne lássam többé hogy ezt a szart használjatok !
- Vedd le róla !
Leszedtem óvatosan, a kanca meg sem mozdult. Az első" lövés" akkor csattant el amikor ő szakszerűen felkapta a ló lábát . A gumicsizmája szárát súrolta először, majd tovasuhant a feje mellett néhány centiméterre. Arcara kiült a döbbenet, nem értette mi történt, Clint Eastwood mosolya bárgyú zavart vigyorra torzult, és láthatóan megbénult a meglepetéstől. A kanca viszont villámgyorsan húzta vissza a lábát és ismételt, de a lelkiismeretem nem hagyta jóvá a bosszúállást, befordítottam a fejét amennyire tudtam, így a második" lövés" elől éppen csak el tudott lépni.
Egy darabig meg sem tudott szólalni, mi is dermedten álltunk, s a hirtelen támadt csöndben az ő szívdobogását hallottuk, s néhányan még az életfontosságú szerv működését is látni vélték.....a gatyájában. Lassan levegőhöz jutott, és vádló tekintettel ránk kiabált, mintha orvul az életére törtünk volna.
- De hiszen ez rúg ....!

- Miért nem mondtátok....!

- Nem kérdezted ! - válaszoltuk szinte egyszerre, s szánk szögletében megjelent Clint Eastwood rejtélyes mosolya......!