Az első helységben és a konyhában volt egy - egy tartály, mindegyiket fel kellett töltenem vízzel. Körülbelül nyolc liter fért bele, és az egyik a fürdőszobát hivatott pótolni, a másik a konyhai mosogatót. A "fürdőszobában" még tartozott a felszereléshez egy lavór is. Ha kezet akartál mosni, csak megnyitottad a tartályon levő csapot, és már csordogált is a lavórba a víz. Lassan ráérősen folydogált, nem kapkodó idegbetegeknek találták ki. Egy fél liter vízben meg tudtad mosni a kezedet, és még ha akartál volna sem tudtál pocsékolni. Rendkívüli módon fejleszti a kreativitást, hiszen az esti "fürdéshez" is elég volt öt liter víz. Akár jakuzzit is lehetett csinálni, ha beleültél a lavórba és egy jó embereset beleszellentettél,  úgy pezsgett a víz mint a mohácsi Pegazus Wellness Hotelben. (Ez egy kis reklám volt Andris...hihihi...!)  A mosogatás ugyanez a verzió, minden a nyugalmat szolgálta, hiszen itt is csak szépen lassan lehetett. Az nem működött, hogy majd leveretem a nagyját slaggal.  Miután megtisztálkodtam, tovább folytattam a tüzelést, és sikerült is feltornáznom a hőmérsékletet úgy 8-10 fokra, bár annyi dolgom volt, hogy egyáltalán nem fáztam. Beszélnem nem volt kivel, legfeljebb magammal tárgyaltam meg az addigi eseményeket, s meg kell mondjam rettentő nagy volt önmagam és én közöttem az összhang, mindenben tökéletesen egyetértettünk. Mondom magamnak, hogy kimegyek vágok még gyújtóst hadd száradjon a melegben. Rögtön rávágtam, menjünk igazad van. Egy darabig vágtuk a gyújtóst én és én, amikor megszólaltam. Te, marha hideg lett, vágjon fát ilyen hidegben akinek hét anyja van...! Igazad van, menjünk be a melegre, holnap is lesz nap, meg aztán nem csesz le a főnök...!  Hát szóval hegyekben állt a harmónia köztünk. Egyedül akkor volt egy pici nézeteltérés köztem, amikor kentem magamnak még egy vastag zsíros kenyeret, mert erre az egyik énem megjegyezte, hogy nem kéne már ennyit zabálni abból a szar egészségtelen zsírból, amire a másik azt válaszolta, hogy  "kicsi huszár nincs más kaja csak ez, és ha nem tetszik nem eszel. Ennyi...! Ilyen egyszerű. Azt gondolhatnád, hogy ettől a másik énem vérig sértődött, pedig nem így történt, hanem igazat adott. Ő nem evett, én ettem, és ettől még együtt feküdtünk le is este nyolckor, annyira szorosan összebújva, hogy ha annál szorosabban tud valaki összebújni, az biztosan hazudik. Beállítottam az órát reggel fél négyre, aztán mélyen elaludtam.  Amikor legközelebb felébredtem, érzésem szerint már jó sokat aludtam, gondoltam rögtön megszólal az ébresztő, ezért megbeszéltem magammal, hogy szundítok még egy kicsit, de csak nem szólalt meg. Megismételtem még egyszer a szundikálást, de még most sem. Kint sötét volt, a tűz kialudt a kályhában, én meg odaszóltam magamnak, hogy szerintem rosszul állítottuk be az órát. Nem mutogatott rám, rögtön bevállalta, mint egy igazi testvér, barát. Egy mindenkiért mindenki egyért...! Azért még jó, hogy csak ketten voltam, mert ha ennél többen lettem volna, még mindig ott csücsülnék valamelyik pszichiátrián. Szóval elaludtunk valljuk be férfiasan. Megnézem az időt a telefonon, az meg elállítódott, épp csak 11.57 órát mutatott. Szerencsére vittem magammal karórát is, de a legnagyobb meglepetésemre az is annyit mutatott. Felkeltem, úgysem tudtam volna aludni, kimentem fát vágni, gyújtóst hasogatni, begyújtottam. Hajnali fél háromkor lefeküdtem ismét, s aludtam fél hatig. Már pirkadt, a tűz megint majdnem kialudt, de még meg tudtam menteni. Gondoltam iszok egy kávét, de  akkor be kell gyújtanom a sparheltbe. Bevillant Anya kérdése amikor pakoltunk otthon megkérdezte mivel iszom majd a kávét. Hát csak úgy magában válaszoltam, de most reggel rájöttem, nem ez volt a helyes válasz, hanem egyszerűen MELEG VÍZZEL. Hát időben van némi különbség a begyújtás meg a vízmelegítő felrakása között, volt időm merengeni rajta, hányszor bosszankodtam reggelenként mert az a szar csupán egy perc alatt képes forró vizet csinálni, pedig lehetne fél perc alatt is. Ez esetben tartott vagy fél óráig, mégsem szaggattam meg a ruháimat mérgemben, és amikorra elkészült a kávé, ugyan keserű is volt meg híg is cukor és tej nélkül, de soha nem esett jobban. Kimentem körülnézni, a hó még mindig esett, felmerült bennem ha így folytatódik majd helikopterrel fognak kimenteni, és benne leszek az újságban ezzel a címmel, hogy "a hülye aki télen megy nyaralni". Kerestem is mindjárt a helyet ahol le tudna szállni, és balra a kunyhótól megpillantottam egy alkalmasnak látszó tisztást, ahová nyomok vezettek. Húha, a titkosszolgálat rájött a pozíciómra, a kommandósok meg leellenőrizték az információt amíg én mélyen aludtam, ám amint közelebb mentem egyértelműen vaddisznónyomoknak látszottak. Legalábbis annak álcázták őket a kommandósok. Haha, öreg róka vagyok én már, nem hagyom magam átverni, no meg láttam már egy két James Bond filmet is. A nyomok frissek voltak, épp csak nem találkoztunk. Hallgatóztam, de csupán a fák susorogtak gúnyosan a hátam mögött. Hirtelen megfordultam, a suttogás abba maradt. Ránéztem a mögöttem álló nagy fára. Egyenesen a szemébe ahogy kell. Na, mi van a szemembe nem mered mondani ?!