Ivan, három mérföldes gátversenyen futott az egyik hétvégén, jól kapta el a startot, és minden a legnagyobb rendben volt két és fél mérföldig. Ott kezdődött a finish, ekkor azonban elpattant egy ér az orrában, pillanatok alatt merő vér lett minden, alig kapott levegőt, csak a szerencse folytán nem jutott vér a tüdejébe, így életben maradt. Néhány tapasztalt jockey, akik szemtanúi voltak az esetnek, sajnálkozva mutatták Eoinnak, hogy bizony ennek a lónak megpecsételődött a sorsa, akár rögtön fejbe is lövetheti. Ő azonban haza hozta, s másnapra úgy ahogy rendbe jött a ló. A következő nap lovagoltunk egymás mellett, amikor rákérdeztem, mi lesz Ivan sorsa. Tudod, kezdte röstelkedve - mint aki azért szégyenli magát előttem, mert férfi létére gyengeséget mutatott, és nem hagyta elaltatni a lovát, hiszen a legtöbb ember ezt tette volna - ragaszkodom Ivanhez. Nagy bajban voltam amikor ráakadtam, hihetetlen módon változtatta meg az életemet, mélységes hálátlanságot éreznék most ha nem így döntöttem volna. Elviszem egy klinikára, ahol talán tudnak segíteni rajta. Eoinról tudni kell, hogy néhány évvel ezelőtt, még aktívan hódolt az írek nemzeti sportjának az ivásnak. Saját bevallása szerint, már olyan mértéket öltött nála az alkoholizálás, hogy ha nagy ritkán kijózanodott, már csak azzal tudott törődni, honnan szerezzen pénzt újabb adag italra. Nem volt célja az életének, egyre mélyebbre csúszott, annyira mélyre, hogy a barátai által dobott "mentőköteleket" sem volt már ereje elérni. Megjelent a depresszió, kilátástalanság, s a forgatókönyv szerint éppen az a rész következett volna, hogy leugrik egy magas szikla tetejéről, vagy egyszerűen csak halálra issza magát, amikor feltűnt az életében Ivan. Még éppen időben húzta ki Eoint a "gödörből", aki később megvásárolta, és szinte csodával határos módon, teljesen lemondott az italról, új értelmet nyert az élete. Talán van a lovaknak valamiféle szelleme, akinek varázsszarv nő a homlokán, és ha valakit megkedvel, annak megjelenik álmában, megérinti a szarvával, s miután elvégezte a varázslatot csillagport szór rá, hogy az emberfia ne emlékezhessen. Talán így jelent meg Ivan Eoinnak egy lidércnyomásos éjszakán, s miután visszavarázsolta az életbe, csillagport szórt rá, majd maga is visszaváltozott egy kis semmitmondó lovacskává. ....Eoin azonban mégis emlékezett ....!