......, az emberek kirajzanak a városból a természetbe, illetve ki-ki abba a közegbe ahol otthonosan érzi magát. "Lószakértőék" is kivonulnak a csillivilli egyterűjükkel - amibe hogy, hogy nem éppen befér ötvenkét gyerek - egy lóistállóhoz mondván, hogy tudniillik a papa extrém sportot űz, azaz lovagol, s egy percig sem tud meglenni a lószag nélkül, és a lovassport nagyon veszélyes (különösen ha hülyék művelik, de hát ebben az esetben a villanyszerelés talán még veszélyesebb), és hogy a papa milyen fasza gyerek mert nem fél, és azért nem fél mert a lovak azt nem bántják aki hozzáértően nyúl hozzájuk stb. stb.....A papa is kiszáll az autóból, komoly ábrázatáról lerí a hozzáértés, sőt még azt is meg merném kockáztatni, hogy már egy tanfolyamot is elvégzett, amivel kivívta az ismerősök és rokonok elismerését. Nem aggódik, hiszen otthon a gyerekeket felkészítette, már minthogy "a ló a világ legszelídebb állata, nyugodtan meg lehet simogatni, és ha cukrot adsz neki akkor a kifeszített tenyereddel kell odanyújtani nehogy megharapja a kezed. Más egyéb rossz nem történhet". A gyerekek jó tanulók és nem félnek, azonban a lovak a rájuk rontó gyerekek láttán pánikszerűen bemenekülnek a bokszokba csakúgy szikrázik a beton, és nagyokat fújtatva kukkolnak kifelé "szakértőékre", akik nagyon türelmesen kivárják, amint a bátrabb lovak szép lassan visszalopakodnak a kifutóba. Mindjárt el is lepik őket mint a legyek, simogatják etetik őket, a büszke papa pedig a tudósok megértő fölényével, szája szélén egy kis lenéző mosollyal nézi a félős idegeneket, akik nem értenek a lóhoz. Lám az ö gyerekei mindent tőle tanultak, tudják mit csinálnak. A gyerekek jól vannak nevelve, össze-vissza szaladgálnak kiabálnak, hangoskodnak, sőt még olyan is volt közöttük akit már nem is érdekeltek a lovak, inkább két kaviccsal eljátszadozott, de hál istennek a papa ezt nem vette észre, mert különben lesült volna a képéről a bőr. Na, hogy ne szaporítsam a szót, egyszer csak a legbátrabbik gyerek, - aki már majdhogy nem felérte a ló hasaalját -, bátran nyílt tekintettel odaáll az istálló végében álló csődör elé, aki mint minden más ló ugye "a világ legszelídebb állata". Szakértő papa kebelét majd szétfeszítette a büszkeség, mivel nyilvánvalóan látszott, hogy eme ivadéka fogja követni öt a trónon. A csődör lesunyta a fülét és elkezdett a gyerek irányába harapást színlelni, amit minden egyes ismétlés alkalmával egyre közelebb színlelt úgymond. A gyerek nem félt, mert a papa megmondta, hogy csak játszik...! Na ekkor kellett a szakértés végére pontot tennünk, a csődört bezavarni a helyére, ahonnan méltatlankodva sunnyogott kifelé, hiszen milyen jó csemegétől fosztottuk meg. Szakértőéket pedig az istállóból zavartuk ki, ami folyamán a papa büszkeségén kisebb folt keletkezett. Szakértőéket nem világosítottuk fel, hogy ez csupán azért volt, hogy a csődör ne játszhasson......mármint a gyerekkel benn a bokszban, s ne tépkedhesse ki a karjait, esetleg a fejét. Tudniillik a csődör kőkeményen harap, s már engem is megharapott egyszer a mikor nem figyelvén háttal álltam neki. Szakértőék nem látszottak hálásnak, de mi azok voltunk amikor kijelentették, "hogy ide se jövünk többet"....hihihi...!