Ajtony lányától, Noémitől kaptam ma délben a hírt, hogy a magyar díjugratás örökös bajnoka, szombat délután fél kettőkor, "örökre elaludt". Lelkiismeretfurdalásom van, hiszen hozzá sem értem oda, pedig ha valaki egy valamirevaló lovas blogot ír, abban Ákos Ajtonynak ott van a helye, különben komolytalan az egész. Majd utólag megpróbálom pótolni. Némi könnyebbséget jelent nekem Noémi levele, amiben megköszönte, hogy...

" olvasgathattam a blogodat, hogy átadhattam Édesapámnak a sztorikat, amikről írtál! Sok-sok élménnyel lettünk gazdagabbak... múlt időben, mert Apu ma délután örökre elaludt!.....Köszönöm még egyszer a kellemes pillanatokat, melyeket okoztál nekünk!"       .....Engem ért megtiszteltetés...!           Szintén Noémi írta...."és ez itt a lényeg! Hogy tudtam felolvasni Apának a lovakról és az élményekről akkor is, amikor engem már meg sem ismert... de a lovak, a lovai és a versenyek, Kornél bácsi... rájuk mindig emlékezett!...... A teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy 7 évvel ezelőtt a kisebbik lányomat elvesztettük balesetben és Apu imádta Sárát... úgy tűnt, hogy nem akarja feldolgozni a veszteséget, inkább egy saját világba menekült, ahol tényleg csak Őzike, Terike meg Bálvány volt... Kornél bácsihoz rendszeresen vittem ki a temetőbe, amíg tudtam.......Egyenlőre üresség van bennem és automatizmus.. tudod, olyan teszem a dolgomat, ahogy csak tudom állapot. Fel sem fogom, hogy már nem megyek be Hozzá bohóckodni, felolvasni, etetni, vagy éppen csendben fogni a kezét!...még annyit tudok, hogy akaratának megfelelően fogom/fogjuk elbúcsúztatni, valahogy kijárom, hogy a Fiumei úton legyen a búcsúztatás, ott, ahol Sára és Kornál bácsi is nyugszanak".....!

Szóval lelkiismeretfurdalásom van, mert megint úgy ment el közülünk egy Lovasember, hogy nem törődtünk vele...! Az is jelzi ezt, hogy az öttusázók, bár csak ma délután értesültek, már megemlékeztek róla. 

Mindig fel tudott vidítani, jó humora volt, szerette megnevettetni a környezetét. Egyszer egy hetényegyházi versenyen elszakadt a száram úgy a pálya felénél, úgyhogy fél szárral fejeztem be a másik felét, és még ki se értem a pályáról, mikor már valaki messziről kiabált a többiek nagy derültségére...."Panyi, most már jelentkezhetsz a "Marosi-csoportba" (kaszkadőrök voltak)...! Az Ajtony bácsi volt az, én ezzel búcsúzom tőle! Ha valakinek van olyan gondolata, amit talán el akart mondani neki, de nem volt ideje rá, most itt megteheti.....!

Nyugodj békében Ajtony bácsi....!