Ezeket a fotókat évtizedekkel ezelőtt készítette korának egyik legtehetségesebb lovasa Hargitai János. A címről még annyit kell tudni, hogy Jani elmondása szerint, ezekből a fotókból többet el lehetett adni mint az úgynevezett "normális", jól elkapott képekből. mivel általában a legtöbb lovas a jó oldalát szerette volna megmutatni, a balfaszságot ritkán vállalták be, ezért hogy eltüntessék a nyomokat, ezeket a képeket mindig felvásárolták. Jani meg mondta nekik, hogy "van még öt ugyanilyen, az is kell...?,.....és kellett. Először úgy gondoltam névvel teszem közzé, de senkit nem akarok kellemetlen helyzetbe hozni, aki esetleg azt gondolná, hogy rombolná az eddig nehezen felépített image-ét. Azt is hozzá kell tennem, hogy ez a blog egyáltalán annak köszönheti az ismertségét, hogy én felvállaltam a balfaszságomat is, ami természetesen mindig együtt jár a mindennapokkal, nincs mit szégyellni rajta, de persze vannak akik ezt másképp mesélték anno a kocsmában, s nekik sem szeretnék kellemetlen pillanatokat szerezni. A szöveget, amit hozzáírtam, nem sercnek szántam, hanem úgy gondolom, jobb ha az efféle dolgokon utólag tudunk nevetni....! Hát akkor próbáljuk meg.....!A képen azt láthatjuk, amikor - feltehetően - az utolsó vágtaugrás pillanatában egy rettenetes "vérkatica" landolhatott a palánkon, amit csupán a ló észlelt, ijedtében megtorpant, a lovas egy sorral előrébb ült hogy jobban lásson, amikor a ló elugrott, amitől a lovas a hátsó ülésre kényszerült. A kép ezt a pillanatot örökítette meg. A ló a veszélyforrást a mellső lábaival hárította. A lovast jól ismertem, anno sokat tanultam tőle.

Ezen a képen a lovas valami nagyon fontos dologra bukkanhatott a ló fejebúbján, az elugrás pillanatában, minek szemrevételezése nem tűrt halasztást....

A lovas kinéz a szélvédőn, feltehetően ellenőrzi, hogy az ugrás megfelel-e az előírásoknak, valószínűleg nem volt ideje pályát nézni, a ló pedig készségesen segíti ebbéli törekvéseinek elérésében..... Igazi csapatmunka. 

Azt hitte még átér....! Már piros volt a lámpa amikor lecsukták a sorompót, de olyan gyorsan jött, hogy már nem tudott megállni, behajtott a pirosba, és még le is fotózták.....!

Terepszemle, ilyen az alapos lovas. Mielőtt döntene, szemügyre veszi az akadályt, ami úgy 190 cm körül lehet.

Ilyenkor déltájban mindig szoktam szundikálni egy félórácskát, teljesen mindegy hogy hol vagyok éppen.....

"Uppssz...., főnök bocs, bekinek néztem az oxert....!"

"Már régóta gyakoroljuk otthon a "Fosbury féle flop" technikát, de még nem az igazi....!"

A hátsó rúdról eldobbantás gyakorlása, csak haladóknak....!

Amikor veszélyt érzünk, kiülünk a motorháztetőre, és árgus szemekkel figyelünk, hogy nincs e elaknásítva a nyomvonal. A ló éppen az exponálás pillanatában észrevette az aknát....!

"Elfáradtam....! Elegem van, befejezem, elmegyek csikóslónak, azok ülhetnek meg fekhetnek is munka közben, én meg csak ugrálok mint egy hiperaktív hülye gyerek.....!"

"De főnök, az előbb még itt volt....! Hogy hova tűnhetett.....!?