Mindenki csak "Janinak" hívta, mégis mindenki tudta kiről van szó, hiszen ő volt a magyar lovassport első számú "Janija". Ha a "Jani" lovasberkekben elhangzott valahol Magyarországon, mindenki rögtön rá gondolt, eszébe sem jutott, hogy mást is hívhatnak "Janinak". De mondok neked ennél jobbat...! Amikor Németországba kerültem, és megtudták, hogy magyar vagyok, az első kérdésük az volt hozzám, hogy ..."És a Janit ismered"....? Még azt is elárulom neked, ha ismerted, az jó pontnak számított. "Jani" egyfajta "Robin Hood" volt a lovasok között, ha megkérték rá bármilyen lóra felült ismeretlenül, lett légyen az bármily rossz hírű is, és bármekkora ugrást megugrott vele, még akkor is ha előtte rudat csak a kocsiban látott maga mellett, és ha egyáltalán volt annyi lyuk az állványon, amekkorát a "Jani" hajlandó volt megugrani.  Szenzációsan tudott "nyersen" lovagolni (Nyers lovaglás azt jelenti, hogy a lovas a képzetlenebb lovat is úgy tudja bemutatni, hogy a kívülállónak az a képzete támad, mintha a ló képzett lenne. Lókereskedők kedvenc típusai az ilyen lovasok.), mindig tudta mikor kell tenni valamit, vagy éppen mikor ne csináljon semmit a lovon. Függetlenségi törekvéseit és szókimondását a "vezetők" nehezen tűrték, annál inkább értékelte ezt a hétköznapi lovastársadalom. Előszeretettel vállalt el olyan lovakat akikről már mindenki lemondott, rosszabb képességű lovakon is képes volt az élvonalban maradni. Jani,  (leginkább) a vidéki lovasok példaképe volt, hiszen akkor is érvényesült, ha másnak adták a jobb lovat (Abban az időben tendencia volt, hogy a kiválasztott lovasoknak, a vidéki lovasok alól vették ki a jó lovakat, ezzel ha nem is tudatosan, de gátolták a sport fejlődését, illetve szerintem a ló lelkületét egyáltalán nem vették figyelembe.)   Mindenkinek segített akár ismeretlenül is ha rászorult, jóllehet sokan kihasználták emiatt. Hargitai János két szakágban is volt magyar bajnok, sokszoros magyar válogatott csapattag, és hogy emellett még mi minden volt, azt alább megpróbálom felvázolni neked, a teljesség igénye nélkül.

1953 január 31-én született Budapesten. Első találkozása a lóval az állatkertben történt 1959-ben (Szerintem valami baj lehetett a pónival, és megkérték, hogy orvosolja már a problémát, Jani meg készségesen ráállt a dologra....hihihi....!). Ennek azonban egy ideig elmaradt a folytatása, egészen 1965-ig, amikor is Jani elhatározta, hogy öttusázni fog, mert ott lehet lovagolni is. Igen ám, de az öttusázók csak akkor ülhettek lóra, ha már úszásban és futásban teljesítették a szintidőt. Jani másfél évig járt öttusázni abban a reményben, hogy ott majd lovast nevelnek belőle. Másfél év után aztán kiderült, hogy lovagolni lehet úszás és futás nélkül is, és így 1967-ben jelentkezett a Bp. Honvéd lovas szakosztályába, ahol Kollár Kornél, és Erdős Sándor tanítványa lett. 

Gyorsan halad, nem telik el egy év amikor elkezd versenyezni, és 1968-ban már a Honvéd 3. ifi csapatában láthatjuk, balról Keresztény Péter, Balogh József és Bács Béla (Ma versenybíró.), valamint Hargitai János a jobb szélen. 

1970-ben már rendszeres résztvevője az Országos Bajnokság ifjúsági versenyszámainak. A képen Charmeurrel  1970-ben, az OB. II. fordulójának ifi. 130 cm-es versenyszámában Hódmezővásárhelyen. A számban 4. helyezést ért el. Ebben az időben dönt úgy, hogy félbeszakítja gimnáziumi tanulmányait azért, hogy többet tudjon lovagolni. Fél napot dolgozott a Hidász utcában mint lovász, utána lovagolhatott. Ígéretet kapott arra, hogy ha betölti a 18. életévét, felveszik teljes munkaidőbe belovaglónak a Hidász utcai Honvéd lovardába. Ekkortájt vált szét a szakosztály ifikre és felnőttekre. A felnőttekkel Kollár Kornél foglalkozott, az ifikkel pedig Erdős Sándor, akinek Jani (Saját bevallása szerint.) nagyon sokat köszönhet. Jani, igen fejlett "rábeszélő képességével" már korán  kitűnt a többi közül. Így aztán, amikor valamelyik lónak megingott az ugrásbéli hite, nem bízott a lovasában, megállt vagy félre ment, és  lovasa nem tudta orvosolni a problémát, rögtön hívták Janit, aki egy rögtönzött hittanórát követően még arra is rá tudta venni a lovakat, amire előtte még hosszas könyörgés árán sem lehetett rábeszélni. Gimnáziumi tanulmányait a munka mellett folytatja, leérettségizik.

1972-ben Igazgató nyergében, már az Apajpusztai Nagydíjban láthatjuk viszont.  

Hatalmassal az 1973-as Olsztyni CSIO záró 130 cm-es számában a 9. helyet szerzi meg. Olsztynról tudni kell, hogy a keleti blokk egyetlen olyan versenye volt, ahol a nyugati sztárok is megjelentek, legalábbis a hetvenes évek közepéig, mígnem a "bezárkózás" politikája annyira ki nem teljesedett, hogy lehetetlenné tette ezt számukra. Jani ekkor már tényleges katonai szolgálatát tölti a Hidász utcai Honvéd lovardában. Ez idő tájt ez még két évet tett ki. Szókimondásáért sokszor büntették a "kalória pénz" megvonásával, amivel ő természetesen nem tudott egyetérteni. Leszerelés után 1974-ben a Honvéd vezetés tudta nélkül jelentkezik a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Karára Hódmezővásárhelyre, ahová fel is veszik. 

Az 1975-ben  már Hódmezővásárhelyi színekben, Kesely nyergében. Keselyt Menyhárt Béla, egykori ludovikás huszártiszt lovagolta, akiről Jani nagyon elismerően beszél. Őt is félreállították, mint mindenkit aki értett a lovakhoz abban az időben (Erről már korábban is sokat olvashattunk, én is többször botlottam bele ebbe a témába, legutóbb éppen a '72-es müncheni olimpia kapcsán, ahol a felkészülés során, Németh Dezső véleményét teljesen figyelmen kívül hagyták, aminek az lett az eredménye, hogy a militari csapat három tagját kizárták, a negyedik - Szabácsy István - pedig úgy tudta befejezni a versenyt, hogy tartalékként nem vett részt a felkészülésben, és csak az utolsó pillanatokban került be a csapatba. Nyilván ha őt is "felkészítik", akkor feltételezhetően a másik három sorsára jutott volna. Így "felkészületlenül" 38. lett.). Nos Keselyt Menyhárt Béla lovagolta, és versenyre mindig odaadta valakinek, általában a Gyalai Bálintnak. Innentől kezdve azonban Keselyt Jani lovagolta tovább.

1977-ben vagyunk, területi forduló Hódmezővásárhelyen, ahol olybá tűnt, hogy a négyesfogathajtó TB. döntőt, az indulók csekély létszáma miatt nem tudják megrendezni. Legalább három fogatnak kellett volna jelentkezni, ám csupán kettő volt. Már már veszni látszott a dolog, amikor megkérdezték Janit, hogy hajtott e már fogatot....? Nem....volt a válasz...! ...És nem lenne kedved elindulni egy négyessel...? ...Dehogynem, ha összeszedtek nekem négy lovat....! Így aztán összekapartak Janinak négy sárgát, összefogták őket négyesbe, és Jani elindult a bajnokságban, amit kizárás nélkül be is fejezett (díjhajtás, marathon, akadályhajtás), így élete első, s egyben utolsó négyesfogathajtó versenyén a bronzérmet szerezte meg. 

Mohikánnal  1978-ban. Jani egyik legjobb lova volt, egy környező tsz-ből vették a Váci Beáék. Bea Jani akkori felesége volt, ott látta meg a lovat. Az apja Merengő volt, a kedves mama pedig sodrott felmenőkkel büszkélkedhetett, bár a rudat már ismerhette, mert mindennap befogták mellé a kocsiba. Akárhogy is volt, Janit nem a papír érdekelte, s meglátta a csikóban rejlő lehetőséget, s megvetette a Vásárhelyiekkel. Annak idején gyakran jártak ki a Tiszára úsztatni, szőrén kötőfékkel. A parton nagy halmokban rőzsehalmok voltak összerakva, amik végső soron akadályozták az egyenes vonalon történő galoppozást, ezért Jani, hogy ne törje meg a ló egyenes irányú harmonikus mozgását, megugrálta őket szőrén kötőfékkel, mindegyiket egymás után. Darabja volt vagy 180 cm magas. Ilyen vidáman teltek a napok Mohikánnal. Aztán eljött 1980, a Moszkvai olimpia éve. Jani Mohikánnal bekerült a bő válogatott keretbe, akik között egy zárt bajnokság döntötte el, hogy ki állhat starthoz Moszkvában. Nos, Jani a "sodri" Mohikánnal, az első napi 1.40-en II. lett, másnap az 1.50-et megnyerte, és harmadnap a 1.60 cm-es pályán szintén nyert. Még számolgatni sem kellett, egyenes útja vezetett Moszkvába, ám volt benne egy kis csavar. Jani kimehetett volna Moszkvába mint Mohikán lóápolója, a lovat pedig odaadták volna egy kiválasztottnak, aki learathatta volna a Jani által előkészített babérokat. Jani nem nagyon örült meg ennek a páratlan lehetőségnek, és mondta a  vezetőségnek akikkel mindig is harcban állt, hogy lóápolónak vigyék ki a ......bizonyos tiltott szexuális jellegű tevékenységet folytató legközelebbi női hozzátartozójukat, aki meg a lóhoz hozzá mer nyúlni, legyen az bárki is, annak elvágja a torkát. Na, mármost Janiról mindenki tudta, hogy érti ő a viccet, de ha a lováról van szó akkor nem szereti, így nem akadt vállalkozó szellemű öngyilkos jelölt aki megkockáztatta volna, hogy akárcsak a ló közelébe is merészkedjen. Így a páros az akkori igazságos kiválasztási elvek miatt itthon maradt. A lovat néhány év múlva a Váci Beáék visszavásárolták, a teljesítménye után megkapta a fedezési engedélyt. Egy ismert utódjáról tudok, úgy hívták Mohi, a Czurkó Szilárd lovagolta, 1990-ben benne volt az ország hat legjobb kezdőlova között, később a Somogyi Józsi vette meg, és a BLK-ba került, sokáig versenyzett, nagyon megbízható ló volt. 

1980-tól 1986-ig kijárt az ügetőre is hajtani és versenyezni.....

....illetve ekkor kezdett el filmezni és kaszkadőrködni is. A filmezés a mai napig élete részét képezi, de erről majd egy másik cikkben fogok beszámolni. A képen Piroch Gáborral forgatnak egy jelenetet, a "Hosszú vágta" című produkcióban.Jani az aki kötélen vonszolja a földön fekvő, német tisztet alakító Piroch Gábort, majd maga is a földre esik (kis kép). A filmet 1982-ben forgatták.

Mindeközben a versenyzést is folytatja. A képen Gyergyóval, az 1983-as Hortobágyi Lovasnapok "puissance" versenyszámában.

Időközben belevág a militariba is, és 1984-ben Félix nevű lovával, bronzérmes a Magyar Bajnokságban, és bekerül a "Djonkovi ellenolympiai" csapatba. Ennek az a története, hogy miután a nyugat bojkottálta az 1980-as Moszkvai Olympiát, így az 1984-es Los Angelesi olympiát, moszkvai parancsra a keleti blokk bojkottálta, s helyette Djonkovban rendeztek egy "ellenolympiát".  

1984-ben, egy a galoppról lehozott telivérrel Regölővel, megnyeri a díjugrató Magyar Bajnokságot.

1985-ben ugyancsak Félixel megnyeri a military Magyar Bajnokságot, és bekerül a Római Európa bajnokságra utazó csapatba. A képen az EB tereppályájának egyik vizes kombinációjában látható. (Később a blogon majd megosztom a teljes, hat fotóból álló sorozatot.)

1985-ben Nimróddal a kaposvári OB-n. Nimród BLK-s ló volt, és 130-ig mindent képes volt megnyerni, ha nem volt bent a víz. Amennyiben viszont bent volt, akkor kizárták. Hosszú ideig próbálkoztak vele, ám "tűzzel vassal" sem sikerült áttéríteni "vízvallásúra", amikor is Jani elvállalta, és egy hetes "bérmálást" követően, Nimród lötyi száron ügetésből is hajlandó volt vizet ugrani Janinak. Azt meg már nem akarták kipróbálni, hogy más is ért-e a bérmáláshoz a BLK-ban, így Hargitay Matyi bácsi meghagyta Janinak a lovat, és eladta a Bp. Honvédnek, hogy ott tovább lovagolhassa.

1985-ben megnyeri a Bécsi Derbyt Alex nevű lovával.

Jani 1987-ben kimegy Németországba, rövid ideig a Stumpféknál lovagol, ahol jómagam is megfordultam. Még ugyanebben az évben, egy a Stumpféktól kapott félig nyers lóval, részt vesz a St.Galleni Európa bajnokságon, majd önálló vállalkozó lesz. Lovagol, versenyez, és patkol is. Kérdésemre, hogy a patkolást hol tanulta, azt válaszolta, hogy egy filmforgatáson egy angol patkolókovács tanította meg neki és a Csete Gabinak (pályaépítő, és patkolókovács). Azt már fentebb említettem, hogy Janit ismerni pozitív előjelnek számított Bajorországban, de ehhez még azt is hozzá kell fűznöm, hogy nekem is ő segített, amikor a családdal együtt bajba kerültem, mert összevesztem a Stumpfal és felmondtam neki. Felhívtam többek között a Janit is, aki nagyon elfoglalt volt, és rövid beszélgetést követően, azt mondta, hogy "rendben, ha lesz valami hívni fog"....! Hát kb. mindenki ezt mondta, és már el is telt néhány nap amikor elkezdtem azon gondolkodni, hogy hazajövünk, amikor Jani felhívott, adott egy telefonszámot, és meg sem várva hogy megköszönjem, már le is tette. Nos erről a helyről kerültem pár héttel később oda, ahol aztán majd hat évet eltöltöttem, és versenyezni is tudtam, stb. Mai napig hálás vagyok neki azért, hogy sok más mellett észben tartotta, hogy nekem sürgősen segítségre volt szükségem. Senki más nem hívott vissza, csak ő egyedül. Ennyit Jani emberségéről, bár erről még sokan tudnának mesélni, ha még emlékeznének rá, hogy a Jani pont akkor ott volt amikor nekik segítségre volt szükségük. A képen Romulus nevű lovának nyergében látható, egy Bajorországi versenyen 1992-ben.

Radiátor volt a leghíresebb ló amit kint lovagolt, itt egy 1995-ös plakátról sikerült csupán lefényképeznünk. Jani 140-ig sokat nyert vele, aztán a Gert Wiltfanghoz, majd a René Tebbelhez került, akivel 1998-ban 4. míg a rákövetkező évben harmadik lett a világkupa döntőjében.

"Eszter", kis hannoveri kanca, Jani saját lova volt. 5 éves korában vette viszonylag olcsón, mivel "kehes gyanús" volt. Később azonban tünetmentes lett, Jani sokat nyert vele nehéz kategóriában, 1998-ban a Bajor Bajnokságban az 5. helyen végzett vele, 1999-ben Prágában a bajor válogatott színeiben, a nagydíjban 2. lett vele, illetve (ezt nem sikerült kinyomoznom melyik évben ) ez idő tájt megnyeri vele a Siófoki Derbyt. Később hét csikója született, akiket Jani Németországba értékesített.

A "rettegett hírű" Sombrero. Nagyon nagy képességű ló volt, de mindenkit elvitt.  Thomas Frühmanntól került Janihoz, de már fél Európa próbálkozott vele. Hát ebből Jani sem maradhatott ki. Egész jól el is boldogult vele, s 1999-ben hazajött vele a Halasi Nemzetközi Lovasnapokra. Mindenki kíváncsi volt rá, a versenyzői tribünön nem lehetett volna egy tűt sem leejteni. Legalábbis mindenki azt gondolta, ám néhány perccel később, Jani segített nekünk újragondolni Arkhimédesz azon törvényét, hogy "...minden a versenyzői tribünön ülő embertömeg, a térfogatából olyan gyorsan veszít 90%-ot, amilyen gyorsan Jani közeledik a Sombreróval a tribün felé...."..Az történt ugyanis, hogy Janinak elgörbült a hackamooreja, s amíg a hiba kijavításán szorgoskodott, Sombreró lelkesen a tribün felé vette az irányt, minden vágtaugrással négyzetesen gyorsulva. Öt méterre a tribüntől még nem mutatta jelét, hogy akár hajlandó lenne megállni is, így az első sorok elkezdtek felfelé, szintén négyzetesen tömörülni, s a következő utolsó vágtaugrás során, már mindenki (alig lehettünk vagy százötvenen) a felső egyetlen sorban kucorgott, vagy valami olyasmi. Az egyetlen pozitív hozama az volt a dolognak, hogy a legtöbben rémületükben nem a saját inukat fosták le, hanem a szomszédét, így csak a szomszédoknak kellett bizonygatni utána, hogy ők egy cseppet sem féltek, és végig urai voltak a helyzetnek. Sombreró persze az utolsó centiméteren megállt, Jani meg hosszú száron, mint aki jól végezte dolgát, kisétált az arénából....hihihihi....A képen még Németországban versenyzik vele 1999-ben.

2003 novemberében tér ismét haza. A 2004-es Kiskunhalasi Nemzetközi Lovasnapokon, Del Mar nevű lovával, a puissance (magasugratás) versenyszámot  2 méterrel nyeri. Aztán egyre inkább a lókiképzés és lovasok képzése köti le az idejét. Járja az országot Nagykanizsától Hevesig, Tiszafüredtől Nagyvázsonyig. Mára már kicsit nyugodtabb életet él, most már csak heti 4000 (négy ezer, nem elírás) kilométert autózik, s mindemellett a filmezés is élete részét képezi (Erről még majd egy másik posztban fogok írni.). Párjával Kis Edinával, Szolnokon próbálnak egy saját lovasközpontot létrehozni, ahol tenyésztéssel (kisbéri), lókiképzéssel, kurzusok szervezésével kívánnak foglalkozni. Tanítványai közül Körtvélyessy Péter már OB. döntőt is lovagolt, és Tóth Martin is jó úton halad a siker felé. Itt tartunk ma, a teljesség igénye nélkül, hiszen egy ilyen életutat lehetetlen egy ilyen posztba besűríteni, bár elképzelhető, hogy a Rásky Kati ( Lovasélet - főszerkesztő) teljesen más véleményen van. Valószínűleg kapok a ....fámra, mert ilyen hosszú cikket még nem írtam....hihihi...de majd tovább küldöm a Janihoz, hiszen ő a hibás, minek élt ilyen intenzív életet....hihihi.....!