Gondolom ismered azt a Facebookon elterjedt szlogent, hogy "Te azt hiszed csak ülök a lovon....."...és innentől különböző verziók léteznek, ám folytatásában mindegyik megegyezik abban, hogy a lovaglás egy rettenetesen veszedelmes (extrém) sport, állandó az életveszély, ha csak kicsit is remeg a kezed még a közelébe se gyere, mert ez egész embert, bátorságot, erőt és ügyességet kíván a művelőitől. Oly mértékben veszélyes, hogy már egyetlen nap túléléséért is megérdemelnéd, hogy bekerülj a nemzeti pantheonba, és a többi...........Írják ezt általában olyan teenagerek, akik még épphogy túl vannak az első esést követő traumán, vagy olyanok akik még nem jártak a "pokolban" a célból, hogy eltanulhassák az ördögtől, hogyan kell a "dudát" fújni.  Csomor Bélának nincs Facebookja, de ha lenne se írná ki. Pedig szerintem kis módosításokkal kiírhatná, s így kezdődhetne, hogy "Te azt hiszed csak állok a lovakon....", és joggal folytathatná úgy ahogyan a kislányok. Az is igaz, puszta-tízes hajtóból közel sincs annyi, mint a facebookon posztoló, halált megvető bátorságot tanúsító kislányból, még akkor sem ha úgy általában pusztafogat hajtóként emlegetjük őket. Pusztafogatnak pedig azt nevezzük, amikor a hajtó két ló farán állva hajtja a a lovakat. Ez lehet éppen csak az a kettő amin áll, vagy ötös, hetes, tízes, és így tovább, attól függően, mennyi ló megy a fogatban. A hátsó kettőt és az összes többit, csak a hajtó kezében lévő szár köti össze. Ez azt jelenti, hogy például simán előfordulhat, hogy az eleje elszalad, magával rántva a szárat tartó hajtót, nem beszélve arról, hogy egyszerűen csak elveszti az egyensúlyát és beesik a lovak közé, vagy éppen elé, és még sorolhatnám, de ha van jó fantáziád, akkor te is írhatsz belőle horrorfilmet. Eredetileg úgy terveztem, hogy csak megemlítem mi is az a pusztafogat, mivel mindenki tudja már unásig miről is van szó, viszont amikor a neten próbáltam néhány dolgot pontosítani, rábukkantam adatokra, melyek kevésbé populárisak, ámde a hitelesség szempontjából nagyon fontosak. Már 1845-ben létezett, egy a cirkuszi manézsban hajtott ún. "magyar parasztposta", ami kilenc lóból állt,  Cuzen Pál hajtotta őket a két hátsó lovon állva, és ez a produkció volt a nyugat-európai cirkuszok legnagyobb attrakciója a 19. század közepén. Tehát Ludwig Koch nem a fantáziájának engedve találta ki az "Ungarische post" néven ismertté vált művét, aminek még a címe sem az ami, tudniillik a mű eredeti címe, "Galopp in der manege", azaz "Vágta a porondon", és ha megnézed a művet, egyértelműen látszik a porond széle tehát Koch láthatott egy ilyen produkciót a maga idejében.Íme a grafika, ami alapján aztán Lénárd Béla megalkotta a maga ötösét, és a világon először a manézson kívül is bemutatott. Ez aztán a magyar virtusnak köszönhetően elterjedt (érdekes módon csak és kizárólag) egész Magyarországon, felelevenítve az immár legalább 170 éves hagyományt, ami (úgy tűnik) mégis csak magyar ember fejéből pattant ki, és jóval korábban, mint ahogyan ezt én eddig tudtam. Az információkat Balázs József cikkéből merítettem, ami megjelent a Lovas Nemzetben, 2006 júniusában. 

Ennyivel tartoztam az igazságnak, de most olyan valaki történetét szeretném bemutatni, aki tovább vitte, éltette ezt a hagyományt napjainkig, azaz Csomor Bélát. A móricgáti tanyavilágban született 1970-ben. Apja fogatos volt a helyi tsz-ben, így az általa hajtott lóra ült fel először három évesen, de lovagolni Bugacon tanult kb 14 éves korában. Még általános iskolás volt, már önállóan tudott ekekapázni a lovakkal. Kevéssel az után, hogy elvégezte a nyolc általánost, 1987-ben felvették Bugacra csikósnak. Almási Mihályhoz került tanulni, akinek szavára a száz anyakancás ménes sorba állt, hogy a csikósok leköthessék őket az abrakoláshoz. Először a ménesre kellett vigyáznia (abban az időben Bugacon szabadon legelt a ménes), közben gyakorolnia kellett a karikás kezelését, mert addig nem vehetett részt bemutatón amíg az nem ment neki tökéletesen mindkét kézzel, és egymás után váltogatva jobbal ballal. Amikor ez ment, már szóba jöhetett csere emberként a bemutatókon is, még később rendes tagja lett a bugaci csikósok csapatának.A képen a "szalagtépés" nevű lovas játékot mutatják be, egy bugacpusztai bemutatón. Mint láthatjuk, a bugaci csikósok nyereg nélkül ülik meg a lovat. A második lovas Béla, aki éppen elragadja a szalagot addigi viselőjétől. Foto: Albert Béla

Béla nem akart itt megállni, puszta-ötöst szeretett volna hajtani, ámde ez nem úgy működött, hogy "Jól van akkor fiam, gyere tanulj meg pusztafogatot hajtani", hanem első lépésként illett beruházni néhány láda sört annak érdekében, hogy elnyerhesse a hajtók "bizalmát". Amennyiben ez sikerült jöhetett a következő lépés, nevezetesen, végig kellett mennie a karám felső rúdjának kijelölt szakaszán leesés nélkül, miközben nem szabadott leszoknia arról a jó szokásáról sem, hogy barátságukat egy-egy láda sörrel tovább erősítse. Amikor már úgy közlekedett a karámon, hogy nem esett le, akkor újabb adományokért cserébe felállhatott a farukra lépésben 1988 őszén, aztán ügetésben, majd rövid vágtában is. Ekkor írtak 1989-et a naptárak. Béla egyre magabiztosabb lett, mivel az első három hónapban nem történt semmi rendkívüli. Aztán ahogy egyre vagányabban ment a hajtás, elkezdődtek az esések is. A lovak elé, közé, alá, elvitték a lovak (elrohantak), lehúzta az eleje, elszaladt az eleje és a többi. Volt hogy elhúzta az eleje a faráról és elszaladtak, Béla meg úgy gondolta gyorsan visszaugrik és megpróbálja megfogni őket, de közben a lovak elkanyarodtak, ő meg focinyelven szólva "lesre szaladt", mert a lovak már nem ott voltak ahová ő ugrott....Így ment ez vagy 10-15 esésig, mire Béla olyan rutinos lett, hogy már tudta kezelni a veszélyes helyzeteket anélkül, hogy el kellett volna hagynia a fedélzetet.A sok esés ellenére átvészelte ezt az időszakot számot tevő baleset, sérülés nélkül. Aztán egyszer amikor beállt a dereka a rutinos kollégájának, őt kérték meg, hogy tartson egy bemutatót legalább egy kettessel. Béla elvállalta, de azzal a feltétellel, hogy vagy ötössel tart bemutatót, vagy semmivel. Gál Lacinak nem volt más választása engedélyezte, a bemutató pedig jól sikerült. Olyannyira jól kezdett menni neki a hajtás, hogy 1989 őszén már őt jelölték Bugacról Balatonfenyvesre, a Kettesfogathajtó világbajnokságra, a bemutatókat tartó csapatba, ahol két ötös, meg egy nyolcas szerepelt. Ott ismerte meg Cseh Pétert, aki itt már a nyolcast hajtotta, így Béla is eldöntötte, neki is nyolcast kell hajtania. Foto : Albert BélaNem sokkal azután hogy hazaértek, elé fogott még három lovat az ötösnek. Amikor Juhász Laci(négyesfogathajtó világbajnokunk) meglátta, annyit mondott, "Na, estére mehetsz a szíjgyártóhoz"....! - utalva arra, hogy a szerszámok nem fogják túlélni a vállalkozást, ennek ellenére különösebb baj nélkül összeállt a nyolcas, s innentől kezdve alkalomadtán már nyolcassal is bemutatózott. A hátsó öt ló volt akikkel Balatonfenyvesen szerepelt. Még Balatonfenyvesen kiválasztották, és kivitték Angliába egy nagy nemzetközi fedeles versenyre bemutatókat tartani az ötössel, ugyancsak 1989-ben. Itt találkozott Túri Józseffel is, aki úgy kezelte őket mint földijeit, és segített nekik mindenben, illetve vitte őket mindenfelé a szabadidejükben. Tudva levő, hogy Józsi is egy ilyen bemutató alkalmával maradt kint Angliában, ahol később Európa bajnoki címet szerzett az angol csapattal díjugratásban. Foto : Albert Béla

1992-ben éppen sorkatonai szolgálatát töltötte Szolnokon, amikor az angol trónörökös pár, Lady Diana Spencer és Károly herceg Magyarországra látogatott. Mivel az őt helyettesítő Gondi Béla éppen Amerikában bemutatózott a bugaci fogattal, Csomor Bélát kikérték a Honvédségtől, hogy hajtson a hercegi párnak tartandó bemutatón.A képen Lady Diana landolás előtt, a másik oldalon Károly herceg készülődik a leszálláshoz. A fogatot Juhász László többszörös négyesfogathajtó világbajnok és világbajnoki érmes hajtotta. A háttérben a bugaci csikósok várnak a bemutató kezdetére, a ló fülénél Béla látszik, amint a hátsó lovon ülve várakozik. Foto : Fogalmam Sincs

1992-ben ismerkedik meg Zitával, aki szintén ebben az időben kezdett kijárni a “Pusztára”, nem is sejtették még ekkor, hogy pár év múlva majd (1998-tól) összekötik az életüket, hát még azt honnan tudhatták volna, hogy később Zita lesz az anyja ifjabbik Csomor Bélának. Jelenleg is együtt vannak, de erről majd később még értekezünk. Foto : Albert Béla

A kép 1995-ben készült egy “Jaguár” autó reklám fotózáson Bugacpusztán. Az volt a feladat, hogy az ötössel odavágtázzon egy “Jaguár” mellé, miközben készültek a fotók. A feladatot sikerült megoldani, s aki a Jaguárt vezette elárulta, hogy amikor Béla utolérte őt az ötössel, 45 km/h sebességgel vágtáztak a lovak. Lefordítom lovasnyelvre. Amikor a lovak elérték a legnagyobb sebességüket, 750-es tempóban közlekedtek, ami azt jelenti, hogy olyan gyorsan, ahogyan a gátlovak vágtáznak a három mérföldes távon. Összehasonlításképpen, az ugrólovasnak egy 1.20 cm-es alappályán kb. 350-es a tempója percenként. A nehéz kategóriában 140-160cm-en kb 400-450-es a tempó. Militaryban a terepen nehéz kategóriában pedig 600-650m/perc az átlagos tempó. Nos akkor már nem nehéz elképzelni, hogy Béla ez alkalommal (is) gyorsabban ment mint a távirat. Lehet ezért nevezték el a németek “Ungarische Post-nak”, azaz “Magyar Postának”....hihihi…..Ez már egy saját tanítású fogata volt Bélának. Fotó : Albert Béla

Csomor Béla volt az aki másodikként hajtott puszta tízest Magyarországon, s így a világon is. A kép 1995-ben Bugacpusztán készült a Bugaci Lovasnapokon tartott bemutatók egyikén az éppen erre az alkalomra “összehajtott” puszta tízessel. Foto : Albert Béla

Az 2002-es Lovas Világjátékokon, a lovassportok templomában Aachenban is ráesett a választás, hogy a külföldön egyébként még ma is kuriózumnak számító “Ungarische Post-ot” bemutassa a versenyek szüneteiben. Először még úgy kellett hajtania, hogy az akadályok is a pályán voltak, később azonban rájöttek, hogy Béla sokkal látványosabb showt tud csinálni, ha nem kell az akadályokat kerülgetnie. Mivel itt mindent megtesznek a közönség elégedettsége érdekében, az “Ungarisches Post” bemutatóját olyan időpontra tették amikor még, vagy már üres volt a pálya, ….és Béla megszolgálta a bizalmat, tombolt a világ minden tájáról érkezett, lóhoz értő közönség, mintegy 40 000 ember. Béla szerint ez olyan dopping az embernek, hogy nem tehetsz mást, menned kell ahogy kifér a csövön….! Foto : Kovács Zita

Bejárta egész Európát, olyan rendezvényeken, helyeken járt amiről lovasember csak álmodik. Egyszer a St. Moritz tó jegén tartott bemutató alkalmával, amint arra vártak, hogy bemehessenek az arénába, az első és a hátsó lovak között egy durranás kíséretében elrepedt a jég, s bár csupán egy hajszálrepedésről volt szó, fehér porfelhő gomolygott elő a repedés nyomán. Béla úgy kommentálta az esetet, hogy bármi történt is vele, soha nem érzett félelmet a lovak farán állva, ám ekkor nagyon megijedt, hogy elnyeli a föld…..Foto : Czene Attila

2004-től ismét változás állt be Béla életében, amikor elszegődött a Varga-tanyára puszta-tízes hajtónak. Itt eltöltött tizenegy évet, s szezonban, napi szinten tartott bemutatókat. Közben megszületett a fia ifjabbik Csomor Béla. Foto : Czene Attila

A “Kis Béci” még alig volt három éves, már puszta-tízest hajtott az apja előtt ülve. Le sem lehet vakarni a lovakról, miközben beszélgettünk, ő mindig előre mondta melyik lóról van szó, hány éves, ki tanította be, hogy hívják a lovast, mi a beceneve, melyik évben készült a kép, és még sorolhatnám. Mígnem rájöttem, hogy elég lett volna a “Kis Bécit” meghívni egy fagyira, és ő elmondta volna hibátlanul az apja történetét. Foto : Czene Attila

”Kis Béci” már elég nagy ahhoz (9 éves most, de a képen még csak 7 lehetett), hogy segítsen az apjának a ki-és befogásnál. Pontosan tisztában van vele, hogy a ruha amit visel az hortobágyi csikósruha, azt is tudja, hogy ezen a környéken ez nem autentikus, és már dolgozik az ügyön, hogy beszerezzen egy kiskunsági csikósruhát, kunkalappal, amire majd árvalányhaj dukál. Foto Czene Attila

Bár tudtam, hülye kérdés, mégis feltettem neki, “Mi leszel ha nagy leszel”...? Megrökönyödve válaszolta, hogy “Hát, puszta tízes hajtó”....! - és nem értette, hogy ez nekem hogy nem derülhetett ki a beszélgetésünk során. Egyébként komolyan készül is a feladatra, már otthon összefogta a “tündérfogatot”, s földi halandó ebből csak azt láthatja, mintha egy kisgyerek öt székkel játszana a hátsó kettőn állva, különös varázsszavakat kiabálva, hogy “Nééémóóó, gyere ide, hopp, hopp, hopp….”...! Én azonban láttam, nem székek azok, hanem igazi táltosparipák. Ha azonban teheti, inkább igazi lovakkal gyakorol...Gyere ide....!!!..Mit csinál az elejjeee...! Foto : Czene Attila

Ez a kép elmond mindent a “lovas szívről”, “lovas lélekről”, és a “magyar virtusról”. A Varga tanyán készült, és Czene Antal munkáját dicséri. Béla 2016-ban, egzisztenciális okokra hivatkozva befejezte a pusztafogat hajtást, és  Kiskunfélegyházán kőművessegédnek állt. Bugacon is hagyott maga után egy tanítványt, aki ötöst hajtott tovább, őt Miklovics Gábornak hívták, míg a Varga-tanyán Mellár Péter folytatja mint Béla tanítványa. Péternek két éve ősszel volt egy balesete ami gerinc töréssel végződött, azonban tavasszal már ismét ott állt a lovak farán.

https://www.youtube.com/watch?v=2YP_ztTl53E

És végül itt egy videó is, amit azért tettem bele, mert nagyon jól látszik, hogy amikor Béla veszi fel a tízest, olyan félfelvételeket alkalmaz mint bármelyik képzett lovas, holott ő nem tanulta ezt, legalábbis nem neves edzőktől, csupán azoktól akiktől a szakmát elsajátította, például Gondi Bélától, aki először engedte felállni az ötösre. Sajnálatosnak tartom, hogy kiemelkedő tehetségű lovasemberek így fejezik be pályafutásukat 25 év hajtás után. Mindenféleképp a rendszer hibájának tartom, - és ebbe beleszámolom a kommunista időszakot és az utána következőt egyaránt egészen napjainkig - hogy nem tanított meg bennünket a saját lábunkon állni, illetve nem tanított meg bennünket gondolkodni. Ez a helyzet napjainkig mit sem változott, percemberek vagyunk, és mindig csak a pillanatnyi hasznunkat lessük, nem látjuk azt, hogy ha majd a gyerekeink felnőnek, ugyanonnan kell kezdeniük. Ennek okát abban látom, hogy képtelenek vagyunk önálló lépéseket tenni, mindig arra várunk, hogy lecsöppenjen nekünk is valami, és ha csöppen, akkor meg vagyunk elégedve, nem érdekel minket kinek a rovására csöppent nekünk is. Nem várhatunk az államra, az állam az nem lovasnemzet, és soha nem is volt az. Nekünk kell magunknak először képesnek lenni egy asztalhoz ülni, tárgyalni, és ha éppen arra van szűkség veszíteni tudni annak érdekében, hogy az utánunk jövők már kitaposott úton haladhassanak. Talán ha annak idején a Csomor Bélát felfedezi a rendszer, és ha akarja ha nem taníttatja, mindaddig amíg nem képes önállóan a maga lábára állni, gondolkodni, vállalkozni abban amihez tehetsége van, akkor most a “Kis Bélának” talán csak át kellene venni az apjától azt, amit addig felépített. Így azonban, még ha annyira eltökélt is, elölről kell kezdenie mindent…..! Gondolkodjatok el rajta….!